A magasvérnyomás-betegséggel kapcsolatban sokszor említik önálló rizikófaktorként a helytelen táplálkozást, de helyesebb a táplálkozással összefüggő rizikófaktorokat (elhízás, magas vérzsírszint, stb.) külön vizsgálni.
Az egyik fontos mérőszám, az úgynevezett testtömeg (BMI) index. BMI = testsúly (kg)/testmagasság (m) a négyzeten. A BMI 18,5 és 25 között normális, 25-30 között túlsúlyról, 30 felett elhízásról, 40-es érték felett pedig súlyos elhízásról beszélünk.
Szintén érdemes odafigyelni a haskörfogatra, hiszen mára bebizonyosodott, hogy a hasnál megjelenő, úgynevezett „alma típusú” elhízás tekinthető leginkább rizikófaktornak a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Ha a haskörfogat férfiaknál 94, nőknél pedig 80 cm fölé nő, akkor ez az esetek 95 százalékában „alma típusú” elhízást jelöl, és ezen értékek elérésével ugrásszerűen megnő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata.
Akiknek a vérzsírszintje (összkoleszterinszintje) a határértéket meghaladja – ez a legújabb ajánlások szerint 5,2 mmol/l –, annak mindenképpen érdemes diétáznia. Ha az illető szívbetegségben, érelmeszesedéses betegségben, cukorbetegségben vagy metabolikus szindrómában szenved, akkor 4,5 mmol/l feletti értéknél már javasolt a diétás kezelés.
Az összkoleszterin szint határértéken belül tartása azért kiemelt jelentőségű, mert a túlságosan magas vérzsírszint olyan kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezethet, mint az érelmeszesedés, a stroke, vagy éppen a szívinfarktus.